apenn Weboldal

állatvilág és vele kapcsolatos témák!!

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

A kutyáról mint társállatról

Remélem egyszer megérti mindenki, hogy a kutyák nem emberek. Magatartásuk, testbeszédük, sajátságos kommunikációjuk kb. 90%-ban megegyezik a farkas ősökkel (canis lupus-szürkeferkas), genetikailag pedig szinte azonosak. 0,2 % körüli az eltérés, ami két különböző kutyafajta között is fennállhat. (Például két különböző ember között 0,2 - 0,4 %-os eltérés lehet genom szinten.) Egymással szaporodni képesek. Gyakorlatilag egy fajról kell, hogy beszéljünk. Különbözőségek azonban léteznek. Hiszen a kutya fokozatos háziasítása során (valószínűleg ez a folyamat több mint százezer év alatt ment végbe, sőt még tart a mai napig is) azok az egyedek tudtak berendezkedni az ember melletti hosszútávú életre, amelyek képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Egyes farkasra jellemző tulajdonságokon tompítottunk, másokat megerősítettünk. Fajta és egyedfüggő lehet ezek megnyílvánulása, bizonyos tulajdonságok erőssége illetve gyengesége. Valószínűleg az első kutyafajták között voltak az őrző és védelmező pásztor, illetve terelő kutyák, majd a nyomkövető és vadász fajták. A csapathoz, közösséghez való tartozást a "falkaszellemet" viszont minden kutya DNS-e magában hordozza. Minden egyes sejtjük vágyik egy kiegyensúlyozott szociális struktúrára ahol elfoglalhatják megbecsült helyüket, hasznos tagnak, csapatjátékosnak érezhetik magukat, és ahol megbízható, a közös érdekeket szolgáló útmutatást kapnak. A legfeltünőbb differencia a farkas ősökhöz képest, ami az evolúciós fejlődés egyik legfontosabb eredménye, egyértelműen az, hogy együttműködésre, az emberrel való "párbeszédre", folyamatos kommunikációra törekednek. Külsőségekben ez főképpen a megnövekedett szemfehérje, követhetőbb tekintet formájában jelentkezik, nembeszélve a változatos forma és méretgazdagságról, ami sokszor tévútra vihet és feledteti azt a tényt, hogy álruhás kis farkasszerű lényekről van szó, akik az emberi kultúra álarcát viselik. Kutyáink mozdulatainkat, szemünk mozgását sokkal figyelmesebben képesek követni mint genetikailag legközelebbi rokonaink a csimpánzok, vagy bonobók. Képesek hangok, hanglejtések megkülönböztetésére és ezeken keresztül bizonyos cselekeménytársításokra.
Azt is mondhatjuk négylábú barátaink a legközelebbi társaink az állatvilágból. Még egy ilyen számukra szélsőséges környezetben, mint például egy városi forgatagban, a fogyasztói, technokrata társadalom őrületének közepette is képesek boldogulni iránymutatásunk segítségével.
Igazi lelki társak lehetnek ha ezt lehetővé tesszük a számukra. Könnyen veszik az általunk küldött jeleket, ismerik érzelmi és tudat-állapotunkat, érzékelik betegségeinket.
Kifinomult testbeszéddel és hangjelzésekkel minden pillanatban kommunikálnak velünk. A kiegyensúlyozott ember-kutya kapcsolat alapja lehet ha ezeket a jeleket megtanuljuk értelmezni és hasonló, számukra is egyértelmű jelzésekkel vagyunk képesek válaszolni.

Fontos tehát megvizsgálnunk, megértenünk a kutyák vézenét, valódi természetét (egyedenként változó velükszületett ösztönös, és szerzett viselkedésmintáit, tulajdonságait, és adott pszichés állapotukat). Ennek tükrében olvashatunk lelkükben, így lehetőségünk nyílik, hogy egy bensőséges, kölcsönös tiszteleten, elégedettségen alapuló köteléket alakíthassunk ki velük, ami így egy felhőtlen, boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban nyílvánulhat meg.